Milyen keretrendszer mentén lehetséges az országhatárokon átnyúló szolgáltatások pénzügyi és adójogi vonatkozásban egyaránt megfelelő biztosítása az EU-n belül?
Milyen adózási szabályok vonatkoznak egy közösségen belüli szolgáltatásokat végző értékesítési rendszerre - platformra?
Ezen belül is górcső alá vettük az ügynöki és közvetített szolgáltatásokra vonatkozó regulációt, mivel kizárólag ilyen kontextusban értelmezhető a szabályozás egésze: jelenleg nincs hatályos, platformokra vonatkozó, dedikált szabályrendszer. Nézzük át mindazon tudnivalókat, melyek támpontot adnak vállalkozásként és ügyfélként egyaránt.
A szolgáltatások nyújtásának egyik lehetséges módja az ügynöki szolgáltatás nyújtása - ennek során az ügynök a megbízó nevében és javára jár el, így az ügynök és vevő között nem keletkezik jogviszony. Ilyenkor hozzáadottérték-adó fizetésre általában a megbízó kötelezett, speciális esetben az igénybe vevő. Amennyiben a szolgáltatás nem határon át nyúló, tehát belföldön teljesített ügynöki szolgáltatás, akkor a szolgáltatást terhelő adó általános mértéke az adóalap 27 %-a. A Közösségen belüli ügynöki szolgáltatásnyújtás adóalany részére adómentes, ilyenkor az ügylet során 2 bizonylat kerül kiállításra. A megbízó a szolgáltatás nem adóalany igénybe vevője részére a szolgáltatásról bizonylatot állít ki, a megbízó felszámítja, illetve bevallja és befizeti az adóhatóságnak a hozzáadottérték-adót. Az ügynök adómentes értékesítésről állít ki számlát a Közösségi adóalany számára, aki a fordított adózás szabályai szerint felszámítja és levonja az adót.
Az ügynöki tevékenység teljesítés helye: az adóalany megrendelő székhelye/telephelye. Ha a megbízónak nincs belföldön telephelye, akkor az ügynöki szolgáltatás ellenértéke után nem kell felszámítani áfát.
Közvetített szolgáltatás esetében a közvetítő saját nevében vásárolja meg és változatlan formában tovább értékesíti a szolgáltatást, tehát a gazdálkodó egyszerre vevője és eladója is a szolgáltatásnak. Ebben az esetben a vételt és az eladást két külön gazdasági eseményként kell kezelni, amelyek esetében az eladási- és vételi ár, a teljesítés helye és a héa kulcs eltérhet, de a teljesítés időpontja és a szolgáltatás, illetve a számla tartalma megegyezik. Ilyen esetekben a számlán elkülönítve kell szerepeltetni a közvetített és saját szolgáltatást, továbbá kötelezően fel kell tüntetni „A számla közvetített szolgáltatást tartalmaz” megjegyzést.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyiben változnának az érintettekre vonatkozó feltételek, ha lehetőség lenne platformszabályok bevezetésére a Közösségen belüli értékesítésre és szolgáltatásnyújtásra. Például azokban az esetekben, ahol a platform elősegíti a Közösségen belüli szolgáltatásnyújtást, ott a platformok adózására vonatkozó szabályokat kellene alkalmazni.
Kicsit részletesebben áttekintve tehát a Közösségen kívüli adóalany Közösségen belüli nem adóalany részére történő termékértékesítése esetén az ügylet létrejöttét segítő adóalanyokra érvényes jelenleg a platformok hozzáadottérték-adózására vonatkozó jogszabály. A jogszabály létrejöttének az volt a célja, hogy a platformoknak adókötelezettsége keletkezzen azt a fikciót követve, hogy egyszerre két értékesítés jön létre, egy a külföldi értékesítő és a platform között, egy pedig a platform és a végső felhasználó között.
Érdemes átgondolni ezen logika mentén az értékláncot a fentiek tekintetében amennyiben a – Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás elősegítését biztosító – platform nem a saját nevében rendeli meg a szolgáltatást és értékesíti tovább, mint közvetített szolgáltatást, hanem a platform a vevő nevében rendeli meg a vevő javára a szolgáltatásta szolgáltatás nyújtójától. Így valójában egy értékesítés valósul meg, de a korábban leírt fikciót alkalmazva azt feltételezzük, hogy két értékesítés történik, az első értékesítés (B2B) Közösségen belüli adómentes értékesítés, amelyre a fordított adózás szabályai vonatkoznak, a második értékesítés (B2C) adóköteles. Ebben az esetben az adóalany a platform üzemeltetője, aki bevallja és egyúttal be is fizeti az áfát. Ez hasonlít a közvetített szolgáltatás adózására, azzal a különbséggel, hogy itt a platform nem a saját nevében rendeli meg a vevő javára a szolgáltatást, hanem a vevő nevében. Az adó alapja a tényleges szolgáltató által nyújtott szolgáltatás platform által nyújtott kiegészített szolgáltatásaival növelt értéke, amelyet a vevő fizet meg a platform részére a bruttó ár részeként. Ennek megfelelően egyszerűsödne a platform ügyleteinek az adminisztrációja és az egyablakos rendszeren keresztül egyszerűen be tudná vallani és fizetni az adót a megfelelő országok számára.
Meglátásunk szerint ezáltal jelentősen egyszerűbb lenne a mostani, sokak számára bonyolultnak tűnő szabályozási keretrendszer, hatékonyabban valósulna meg a Közösségen belüli szolgáltatások és áruk szabad mozgása, ezáltal nőne az EU versenyképessége, akár tagállami szinten is.
Az NM Innovációs Műhelye a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Karának Számviteli és Pénzügyi Intézetével közösen folytat kutatást jelen témában, melynek további eredményeiről beszámolunk!